Még az elején, a kezdeti szárnypróbálgatásaim alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta: - Összekoszolnak a krampuszok. Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő. Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal. Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)
Tudom-tudom, nem ezért vagyunk itt meg minden. De akkor is. Néha nem tudom megállni, még ha kőzápor fog fogadni, akkor sem. :) Egy virtuális közegben alapvetően két lehetősége van az embernek hogy kezdetben mutasson magáról/magából valamit. A szavak és a fotók. A fotókat már egyszer kitárgyaltam egy korábbi írásban, most a szavak jönnek. A tartalmat is kitárgyaltuk már sokszor és sokan. Azonban van még valami, ami nagyon sokat elárul valakiről. Az írásának a tagoltsága, a hossza, az írásjelek alkalmazása, a helyesírása. Körülbelül annyit számít, mint beszéd közben a gesztikuláció, a testbeszéd, vagy a mimika. Vagyis közel ugyanannyi mondanivalót képes átadni, mint maga a szöveg. Tudom, hogy sokan mobiltelefonról neteznek, sokan sebtében a férj/feleség/főnökkel szembe fordított monitoron titokban, sokan nem magyar kiosztású billentyűzeten, stb. Ezért a melléütések egy másik körbe tartoznak. Az nem számít. De vannak következetes dolgok, amik elkezdenek kirajzolni személyiségjegyeket. van például olyan aki vessző és pont és egyebek nélkül csak írja írja a szöveget se írásjel se nagybetű a mondatok között és úgy van vége hogy csak abbahagyta uff szóltam nagybetűk meg minek egyedül ezzel tudok némileg azonosulni mert ez egy gyors beszédnek felel meg és szándékos Van , aki szóközöket tesz a vesszők és pontok előtt és után . Így . Ettől eltekintve egybefolyik minden mondata , akár egészen hosszú szövegek is , egyetlen bekezdésben . Kicsit dadogásnak tűnik . Ennek a másik változata a helytakarékos.Aki soha nem tesz szóközöket a vesszők és pontok előtt és után sem.Így.Ettől aztán igazán egybefolyik minden mondata,akár egészen hosszú szövegek is,egyetlen soha véget nem érő folyamban.Ember legyen a talpán,aki áttekinti. Van, aki minden mondatát új sorban kezdi. Így. És megint. Hogy figyeljetek. Mert minden mondat hangsúlyos. És fontos. Valósággal koppannak a mondatok. Mint egy vers. De a nyelvészeti dobogós hely, amitől azonnali sikítófrászt tudok kapni, még mindig azé a népes táboré, akik szerint az igekötőket az igéktől külön kell írni. Úgy mint be megyünk, ki jövünk, át nézzük amit le írtunk, és aztán el szörnyülködjük magunkat, hogy milyen jól meg mondtuk. :) Vajon a testbeszédre, a másik ember apró rezdüléseire is ennyi figyelmet szentelnek? De ami igazán elgondolkodtat, hogy ilyen sok ember van, aki életében nem olvasott el egy könyvet, egy újságcikket, egy blogot, ahol a szeme hozzászokott volna ezekhez a tényleg alapvető dolgokhoz? !kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420161021010422.jpg
#esther: borzalmassan előitéletesek vagytok ... ez helyzet. Tény és való, hogy már maga az adatlap is egy nagyon komoly személyiséglenyomat, úgyszintén, ha elolvas néhány bejegyzést itt-ott az ember a blogokban, vagy éppen látja az illetőt csetelni ... és a helyesirás is sok mindent elárul egy illetőről, de hogy a nők egy jelentős része iszonyatosan közhelyes és előitéletes, az megdöbbentő. Persze vannak ritka kivételek. De elég kevés. Arról már nem is szólva, hogy ha valaki kiir magáról valamit az adatlapjára és arra nem veszi a fáradtságot, hogy időnként felülvizsgálja azt amit kiirt, akkor magára vessen. Én eleve rá sem kattintok olyanra. akinek a profiljába olyan van irva, minek nem felelek meg. A szomorú az, hogy ennek ellenére, a közösből meg tapasztalom, hogy simán szóba állna velem az illető, ha rákattintanék. Lehet meg is tenném, HA nem gondolnám, hogy olyanra nem kattintok, aki saját magát sem veszi "komolyan".
#ponci: Szerintem az olvasás élvezetét nem korosztályra kellene kivetíteni, hiszen pont a te korosztályod az akik még anno rajongott a különböző valóság showkért, a szappanoperákért. Akiknél a romlás elkezdődött. sok olyan embert ismerek akik nem olvasnak, és sajnos ez nem feltétlenül a fiatalokra jellemző. A romlás már hosszú évtizedekkel ezelőtt elkezdődött. Akkor amikor még te voltál fiatal. A másik része a dolgoknak ,hogy az a mai fiatal azért nem olvas, és azért nem élvezi ki a könyvből és fantáziájának kombinációjából adódó élvezetet, mert a szülő aki már szintén elhanyagolta ezen képességét nem adta át az olvasás szeretetét a gyermekének. Ezt nem az iskolában tanulja meg az ember az unalmas kötelező olvasmányok alkalmával ,hanem otthon egy izgalmas mesekönyvvel kezdődik a dolog valahol 7-8 évesen, aztán folytatódik egy fantáziadús regénnyel később pedig valami szépirodalmi alkotással.
#esther: Ha ez így van, akkor miért van annyi üres adatlap. Illetve a szövegtolvajlást is elég gyakorinak láttam eddig. Manapság valaki azért várja, hogy virtuálisan a másik fél találja fel a spanyolviaszt egy kép alapján. Úgy mintha személyesen ismerkednénk ,de élőben ott van az az apropó ami mindig elindít egy beszélgetést. Egy apró mosoly, valami véletlen stb.. stb.. stb.. A legrosszabb az ,hogy manapság tartalmas beszélgetést is nehéz kezdeményezni. Sokan sablon kérdéseknek tartják azt amikor valaki rákérdez a másik érdeklődési körére. Amit butaságnak tartok, hiszen az csak támpontot ad a másik félnek ,arról hogy miről is lehetne beszélgetni. Te hogy gondolod ?
#csevego: Akkor sem mindegy hogyan eszik. De a legjobb az aki jóízűen eszik egy könyvet bújva. ;)
#ponci: Szīvesen fogadnék tőled könyvajánlót. ;) Ėn az evési szokásokat szoktam összefüggésbe hozni a szexualitással. Láttam az ételt csak piszkálgató,villájával ide-oda bökdöső nőt enni. Láttam teliszájjal zabálót,és igazán jó,kedvcsináló étvággyal evő nőt is. Ugye,hogy az ágyban is hasonlóan viselkedhetnek? :) Az írás is egyfajta bemutatkozás. (Mint oly sok minden más is evés, gesztikulálás). Rengeteg mindent elárul egy adatlap szövege annak tulajdonosáról.Csak egy példa:"semmi jónak nem vagyok az elrontója"számomra ez fantáziátlan,nem őszinte,mert ez azt jelenti lefordítva:nekem minden mindegy,megfelel,amit csak akarsz,csak végre megkaphassalak.. :/ Sorolhatnám vég nélkül.. Persze rendkívül nehéz egyedinek lenni és kitűnni a tömegből,ezt aláírom. De nem is lehetetlen! ;) A megfelelő helyesírás mindenképpen jó kezdet!
Volt egyszer egy kedves mondjuk azt, hogy büszke diplomás barátom. Az a fajta, aki egy reggeli 10 perces Viber folyamot volt képes alkotni, ami csak köszönésből, érdeklődésből, és tartalom nélküli karakterfolyamból állt. Mikor rákérdeztem, hogy mindezt nem tudná e egy "bekezdésben" megtenni, jött a válasz, hogy Ő siet... Mindezt a helyesírás teljes zárójelbe tételével.. Azóta már nem a barátom. És ahogy nézem egyre kevesebb barátom lesz...
elolvastamés egyet értek. :D :D :D Ez valóban borzasztó tendencia, sokan ráfogják a felgyorsult világra, a technikai gondokra, a fene tudja még mire. Pedig egyszerűen csak -én kérek elnézést- szellemi igénytelenség. És sajnos gyakorlatilag sokszor bebizonyosodik, hogy nem csak szellemi. Ami engem férfiként a legjobban megijeszt, hogy egyre több, magát igényesnek és intelligensnek tartó hölgy írása is ilyen. Amikor anno időszámításunk előtt általános suliba jártunk, volt egy olyan sztereotípia, hogy a lányok sokkal szebben és helyesebben írnak, mint a srácok, és igenis vegyünk példát róluk, stb... Köszönöm, nem. :) Viszont ami ebben az egészben jó, hogy ezt tudom egyfajta szűrőként is használni. Nevezzük első körnek, első benyomásnak, bárminek, de ha ilyet látok vagy olvasok, akkor szívfájdalom nélkül lépek tovább. Örültem a posztnak, mert már kezdtem magam egyfajta nyelvtannácinak képzelni, de jó tudni, hogy ez másnak is fontos.
És ez csak egyre rosszabb lesz. :) Mondjuk kétségtelen, hogy nem könnyű az egykezes gépelés. :D És több, mint valószínű, hogy az emberek többsége alig olvas, már nem divat. A fiatalok többsége pedig már meg sem tanul olvasni. Szövegértelmezési gondjaik vannak. Nem tudják milyen ízlelgetni szavakat. Fogalmuk sincs a szavak erejéről. És sosem tapasztalják meg milyen belefeledkezni egy regénybe kitárva az elméjük, fantáziájuk kapuját. Helyette ott a felgyorsult világ, az egyre szarabb felszínes akció orgiás filmek, a gyors izgalmat nyújtó pornó, a tőmondatokban felböfögött gyere basszunk partnerkeresés. És merem állítani, hogy aki így ír, így olvas, az így is baszik. Felszínesen... Nem megélve, nem ízlelve, nem belefeledkezve...