Simple vásárlói tájékoztató







Szösszenetek, (Tükör, ami lehet görbe is)

itt vagy: Eropolis > Hetero negyed > Blog > ninive


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


ninive blogja


Szösszenetek, (Tükör, ami lehet görbe is)
Ami éppen foglalkoztat.

Szívesen beszélgetek olyanokkal, akik hasonlóan gondolkoznak, de akik nem, velük is.

A párbeszéd sokat segít önmagam megértéséhez, elfogadásához. Nem baj ha nem egyformán látjuk a világot, attól még forog :-) és izgalmassá teszi  a sokféle ember, ha kellő tisztelettel és toleranciával közelítünk egymáshoz :-)







Felhomályosítva
#13 (2018-01-31 20:13:03)

Ma kaptam :

"Szia :-)

Bocsi, hogy ezt írom, de most jól benyaltál Longinak...az eszedbe se jut, hogy ő utálja a nemvékony nőket? Bottal se piszkálna meg téged.
Csak hogy tisztán láss.
Köszi
Szia"

83 hozzászólás |

Felfedezők és kalandorok
#12 (2017-12-14 09:31:16)

Csak úgy... Ismét, mert eszembe jutott egy régebbi fórum.

Az Eropolis polgárai közül nagyon sok az ifjú csibész, akik közül nehéz, de érdemes kiszelektálni az értékesebbeket. 
Gondolok itt a 28-35 év körüliekre.
 
Sajnos a többségük kalandor, aki azonnali merevedését enyhítené, egy ifjú titán kedvelő hölggyel. 
Akad olyan, aki találkozni sem mer, csupán virtuálisan elégítené ki magát. Nem baj. Egyik sem, hiszen, lehet olyan hölgy , akinek erre van szüksége, vagy éppen kipróbálná.  Közülük is beszélgettem már értelmes, korrekt férfivel. :-) Ha őszinte és tisztelettel közeledik, ezzel sincs baj. 

A problémásabb a kámforpasi , aki, ha összejön a randi, utána eltűnik egy időre, vagy végleg, hiszen van elég hölgy, aki elcsábul. Az előbbi,  ha ismét hiánya támad lapozgat a noteszében a "nickek" között, hátha szerencséje lesz ismét.
Ők legalább valódiak. Nem a célcsoportom, de futottam már ilyenbe én is a két év alatt, amióta lemondtam arról, hogy korosztályos partnert találjak, mert úgy látom kihaltak, vagy foglaltak a potens 45 feletti férfiak.  

De (!) szerencsére akadnak fiatal Felfedezők, akikkel élmény "kapcsolódni" egy kis időre, azután, el kell engedni, néha elhajtani őket más vizekre. 
Ők azok, akik, ha visszatérnek , nem csupán pillanatnyi gőzleeresztésre, hanem kölcsönösen kellemes, vagy fergeteges, lieson(ok)ra, 
Időnként írnak, hívnak, nevetünk, szomorkodunk. Valahol cinkosok :-).

Jó velük beszélgetni, "rosszalkodni".
Amikor éppen nekünk lenne kedvünk hozzájuk, készen állnak, ha (/amint) tehetik szakítanak ránk időt. 
Most is egy ilyen lendített át egy mélypontomon.
  
Nagyon jók a tapasztalataim, és az sem zavar, hogy a korosztályára is szüksége van, hiszen nem párkapcsolatot keresek. 
Hülyén is nézne ki, ha nyilvános helyen mutatkoznék egy nálam húsz évvel fiatalabb férfival. A családom, a barátaim, és a  munkám mellett többre nem is vágyom.  

Tartósabb monogám szeretői viszonyra kevesen képesek közülük, de ezt nem érzem hibának, vagy bűnnek, inkább evolúciós kódolás. 
Ahhoz, hogy idővel, amikor a hormonjaik rendeződnek,  képesek legyenek  megállapodni egy szerelmi kapcsolatban, szükségük van arra, hogy megismerjék az "Univerzum közepét" .
Szerintem.  (Előző bejegyzéseimben is írtam erről)
Néhányukat  "fekete lyukként" elnyeli a "punci hatalma" , és képtelen lesz monogám kapcsolatra. 

Íme a "definíció", amit egy régebbi fórum kommentjeiből idézek :   :D

"aaresz : 
Pedig engem pl. érdekelnének az Univerzum középpontjához (pina) kapcsolódó érdekes írások. 

barna72
A csillagászok lassan egy évszázada keresik az univerzum középpontját, te meg simán megnevezel egy fekete lyukat, mindenféle tudományos magyarázat nélkül?   

egyvagyok
Tudomásom szerint a fekete lyuk mindent elnyel 

barna72
Ez így van.  Csak gamma sugárzása van. (nevezzük hisztinek! )"

26 hozzászólás |

Adatlap módosítás
#11 (2017-11-02 08:40:16)

Átutazók vagyunk és gyakorta sorstársak, itt is az Eropolison, ahogyan az életben is .
Időnként megállunk és elgondolkodunk, mihez volt, és mihez nincs (még/már) bátorságunk, affinitásunk.

-------------------------------------------------------------------------------------
2017.11.02.
*Most éppen nem keresek senkit, *  mert vannak partnereim, de előismerkedésre nyitott vagyok időnként. Tudnod kell, hogy idén már biztosan nem vagyok elérhető személyesen, több, más okból sem. 

- Beszélgetni a barátaimmal szoktam, ha csupán unatkozol ne keress.
- Pillanatnyi hormontúltengés eredményeképpen merevedő fallosszal, lapozz tovább. (Már vannak játszótársaim, ha kedvem kerekedne )

*Szexuális alapokra épített ,  kölcsönös tisztelettel, és bármilyen furcsa, szeretettel spékelt,  nem holtodiglan korrekt viszony.  * 

Ez jellemzi leginkább a jelenlegi igényeimet.

-------------------------------------------------------------------------------------


Minden nő vágyik egy igazi társra, akiért szinte bármit... Ismerős?
De az illúziókkal jobb vigyázni, mert nagyon ritka az a férfi, aki képes ilyesmire, és nem egy szexoldalon keresgél.  Akik pedig itt vadásznak, többnyire nem sokra tartják azokat a nőket, akiket itt találnak. (Ezért tűnnek el szó nélkül, vagy meg sem jelennek a megbeszélt randin.  (Vannak bizonytalanok, és aberráltak is, akik így élvezkednek, de nem róluk van szó)
Tudom, néhányan találtak már komoly partnert, de ez elenyésző. 

Sokan panaszkodnak, hogy az első alkalom után felszívódik a férfi.  Nos, nem csoda. Velem is előfordult már, hogy hetekkel hónapokkal később keresett újra.  Szerintem sok férfi pont ezt keresi, a hétköznapi rutinját megtörni egy új élménnyel. Lehetett az számára is emlékezetes, de többnyire elég "jópasi" ahhoz, hogy mindig találjon olyat, aki nagyobb reményeket fűzve elcsábul.  
Jártam úgy , hogy  számomra sem volt az ígéretes kezdetnek eget rengető lecsengése, és éppen azon agyaltam, mit mondjak, hogy ne sértsem meg, miért is nem akarom folytatni. Kapóra jött a kámfor, :) így a későbbi próbálkozásánál, már mondhattam, hogy nem nyuszi vagyok a kalapban.

Teljesen rendben van az is, hogy az Eropolis alapvetően,   kicsiny társadalmunk leképezése, bár hiányolom a durva trivialitás, és személyeskedés moderációját.

A külvilág visszajelzése gyakran itt sem releváns .
Sokszor a kor divatja, a marketing, az aktuális vezetés irányítja, és a háttérben egészen más a valóság .
Az emberek egy (sajnos nagy) része beetethető, szomjazik valamire, abban leli örömét, amit a média nyújt celebek által tolmácsolva. Nincs idő mérlegelni, mert ömlesztve zúdítják ránk a szemetet, a semmit, vagy a lerágott gumicsontot.

Már régen nem óhajtom a népszerűséget (volt benne részem), vagy klikkhez tartozást (sosem vonzott), az én értékrendem egyszerű, mert tudom, hogy az embereket gyengeségeikkel együtt is el lehet fogadni, ha érezzük a jó szándékot, vagy fájdalmat a hibáik mögött.  

Köszönet mindenkinek, aki érti gondolataimat,  és jelzi is. Az ilyenekért jó itt. 
Azok a próbálkozások pedig felettébb mulattatnak, amikkel megpróbálják szavaimat félreértelmezni, ismeretlenül ítélkezve. Ez a tényeken, és a valóságon nem változtat. 

Minél többet láttam, éreztem, élveztem (önmagam által felállított értékrend, korlátok mellett) annál jobban látom, mennyire nem tudok semmit, mennyire sok van még amit jó lenne megismerni, de nem "akarom" túlzottan, csupán néha esélyt adok magamnak a határaim feszegetéséhez . (Testi,  szellemi egyaránt)

Itt jók a lehetőségek,  természetesen a valódi kapcsolatok a determinánsak, amellett, hogy bár kevesen, de akadnak számomra ismeretlen, mégis hitelesnek tűnő "eropolgárok" is.

2 hozzászólás |

Lila varos lila felhői alatt
#10 (2017-10-25 12:36:53)

Miután  vettem a bátorságot egy közel harminc éves monogám kapcsolatból kilépve, vállalni szexualitásomat,  regisztráltam az Eropolison. 

Régebben egyik itt megismert ifjú titánom megtanított spriccelni.
Mindig tudtam, hogy képes leszek rá, és biztos vagyok benne, hogy a nők többsége is az lenne, ha akarná.

Imádom,  ha egy férfi rugóra jár, ha csak hozzám ér,  vagy szemembe néz  , vagy meghallja a hangomat merevedik.

Egyik szexpartnerem. 39 évesen, már nem az a svájci bicska típus. 
Talán,  a kudarcba fulladt kapcsolatai, talán egyéb pszichológiai,  fiziológiai tényező okán.
Nem tudom. 

Mégsem zavart, mert figyelmes, kedves, mosolygós, értelmes. Helyes is , magas is, sportos is.

Maximálisan feltöltődtem, a kellemes borozgatós estén.

Partnerem lénye, a kedves kitartó közeledése imponált. A találkozáskor már éreztem, hogy vonzódom hozzá. 

Az önzetlen kényeztetésére életemben először  spricceltem szájba.  (Pedig mar több rugóra pattanó csibészem is igyekezett kihozni belőlem ezt is.) 
Alaposan felpörögve hatolt belém, és miután bőségesen folytam eláztatva az ágyat,  nem bírta késleltetni. 
Nem bántam,  mert  tudtam, hogy az első felvonást kis borozgatós szünet után folytattuk majd újabb , erősen csapadékos katarzisokkal.

Nem csalódtam.

Szeretem őket,  a csibészeimet.
A felfedezőket, akik már új vizeken hajóznak.
Akik időnként megkeresnek, mesélnek, vagy csak unatkoztak éppen.  
Ők azok, akiktől olyasmi kapok, ami azelőtt nem volt bátorságom megélni. 

7 hozzászólás |

2. rész Defekt, vagy perverzió. (átgondolva, újratöltve)
#6 (2017-07-16 16:50:52)

Ugyanannak áprilisi bejegyzésnek a másik fonala újratöltve kiegészítve.

Megoszlik a vélemény, kell-e számszerűsíteni, mérni akár a szexet, akár mást. 
Én sem szerettem, de valahogy a többség vizuális, és a számokból tud valamilyen képet alkotni. Hangsúlyozom, ez nem sport, és nem verseny, szerintem sem, de valljuk be, azért van, amikor jó érzés, ha saját  rekordunkat is döntögetjük. A férfiak nagy része pedig kifejezetten büszke. Tekintsük játéknak.

Teljesen egyéni, hogy heti/havi/napi 1,2,3, … aktusra van szükségünk, amit részben a genetika, részben a tapasztalat, és a lehetőség határoz meg. A többséget hajtják a hormonok ifjú koruktól, amit el lehet fojtani, de nem lenne szabad.  A vágyat gátolhatják a konvenciók (előítéletek, vallás). Például a nők közül a teljes odaadást kevesen merik megélni, mert "mit gondol majd a fiú", vagy félnek a csalódástól,  vagy ügyetlen a partnerük.
Idővel csökken, vagy elmúlik a szexuális étvágy és valami mássá alakul. Munkamánia, elhízás, kényszeres tevékenységek.

Az emberi testnek szüksége van kielégülésre, és nem csak szaporodás céljából, talán jobb lenne,  ha a nők megtanulhatnák igazán élvezni a szexet. A természet a férfit arra kódolta, hogy szinte bármikor "álljon" készen, a nőt pedig, hogy csupán a peteérés időszakában legyen fogékony , érzékeny az aktusra. Logikus, de fejleszthető az is, hogy amikor nincs kedvünk, fáradtak vagyunk, mégis  képesek legyünk ráhangolódni partnerünkre. Ha a fiatal lányok is megtanulnák, ránk nem lenne szükségük az ifjaknak . Nehéz kérdés , mert a férfiak kezdetben tapasztalatlanok. Az ifjú nem tudja, mi a jó a lánynak és esetlen, heves, nem okoz úgy örömet, mert a lány is gátlásosabb, nem oldódik fel eléggé ahhoz, hogy  képes legyen élvezni az együttlétet, akkor a szex nem kielégítő, hanem esetleg fájdalmas, kellemetlen lehet. Ez  elveheti a hölgy kedvét, ami frigiditáshoz is vezethet. De ez is orvosolható.
 
A nagyobb mérettel rendelkező férfinak óvatosabbnak kell lennie, de a kis méret is okozhat fájdalmat, ha nem elég nedves a lány/hölgy.
Viszont ha a férfi megfelelő izgalmi állapotba hozza a nőt, nincs gond.
Előfordul, hogy akit kisebb mérettel, libidóval áldott meg a sors, általában kompenzálja, kimagasló eredményekkel, kifinomult szexualitással, pénzzel, alkohollal, droggal, stb... 
A telhetetlenebb, nagy mérettel rendelkezőket pedig önbizalmuk, sikereik hajtják szintén hasonló irányokba. 

Ki hogyan, és hányszor élvez el, nagy a skála .
A nők egy része egyetlen orgazmussal beéri, kielégül. Vannak , akik láncban, vannak, akik csordogálva, vannak, akik folyva, spriccelve élveznek . Vannak , akik mindegyikre képesek. Partnerfüggő is lehet. 
A férfiak közt is hasonló,  vannak, 1,2,3,4,5 lövetűek, vannak, akik órákig kőkeményen állnak és élvezik, mások   keményednek, lanyhulnak újra  meg újra  elélvezés nélkül, de ők is élvezik, és az aktus végén ejakulálnak, együtt a nővel, vagy utána.
Végül a kétpercesek, akik annyiban érdekesek, hogy átok, ha egy lány velük kerül kapcsolatba először. Itt nem arról beszélek, ha első alkalommal két perc, az klassz, ha van folytatás.

A lényeg, hogy sok nő nem élvez el, felizgul, euforikus állapotba kerül, de az aktus során képtelen az orgazmusra. Sokszor ez is partnerfüggő. Akad olyan is, aki csupán a gyermekek születése után, 30 -40 éves kora körül  képes az önfeledt szexre, amikor már nem kell félni a terhességtől, és attól sem, hogy "szajhának nézik ". Akkor élvezi igazán a szeretkezést, amikor már képes "önmagát" adni, és ráérez az ízére.  

Ez vezethet váláshoz, de egymás újra felfedezéséhez is.
A segédeszközök bátor használata sokat segít.

Ha a válás a vége, új partnerre lesz szükség és itt derül ki, hogy a többször szült nőknél igenis fontos lehet a méret. 
Sokkal több nő lenne képes sorozat orgazmusra, folyni, spriccelni, ha tudná, hogy anatómiailag lehetséges, és fejleszthető. A csiklós orgazmus a leggyakoribb, de a hüvelyivel kombinált isteni, és itt fontos lehet a a méret . Persze ujjazással is elérhető, tehát a kisebb mérettel rendelkezők is szerezhetnek nagyobb gyönyöröket. A szerelemben nem fontos, mert egy pillantástól is olyan izgalmi állapotba kerülhetünk, hogy az orgazmus garantált, és az, hogy  kicsi, vagy nagy a szerszám, mindegy.

Jó lenne, ha mindenki a hozzá hasonló társat találná meg, de sajnos, nagyon sok partnerkapcsolatban  későn derül ki, hogy nem illenek össze.
(Erről is írtam első bejegyzésemben, ezért nem ismétlem meg.)

Miért fontosak ezek a számok?

Szerintem tanítani kellene (nem pornószinten), hogy nem vagyunk egyformák, a szexualis érzékenység fejleszthető, tanulható, finomítható. Vannak kisebb és nagyobb étvágyú nők, férfiak is. Nem mindegy, hogy kik találkoznak. Ha nagy a különbség férfi és nő között,  az egész életükben problémát okoz. Megcsaláshoz,  elfojtáshoz,  váláshoz vezethet. Vannak, akik beleegyeznek a nyitott kapcsolatba. 
Úgy gondolom, ha a fiatalok ismernék az emberi testet, a reakciókat, felismernék saját genetikai, öröklött adottságaikat (a képességek itt is fejleszthetők), akkor olyan partnert választhatnának, aki hasonló.  Kevesebb gyermek lenne tanúja a lélekölő családi (hideg)háborúknak, titkolózásoknak, csalásoknak, válásoknak, és nem sérülnének. Sokszor a gyerekek, már előbb megérzik a bajt, mint a szülők gondolják. Jeleznek. Devianciával, betegségekkel, stb. Mintegy következményként, bár berzenkednek ellene, mégis  elég gyakran ők is rosszul választanak párt, mert ezt a mintát viszik tovább.

4 hozzászólás |

Defekt, vagy perverzió (átgondolva, újratöltve)
#5 (2017-07-12 22:45:37)

Áprilisi, hasonló című spontán bejegyzésemet gondoltam   át. 

-Defekt, vagy perverzió, avagy csupán emberi? Döntse el mindenki saját értékrendje alapján, minek nevezi ezt a jelenséget. 

Folytatnám  tavalyi  gondolataimat- !link://EROPOLIS:/hetero/blog/ninive/1/ -
kiegészítve az elmúlt év tapasztalataival -

Kezdtem így pár hónappal ezelőtti bejegyzésemet, amit most újragondolva, kiegészítek.

Lassan másfél éve, hogy sok beszélgetés után (korosztályombeli nőkkel, fiatal férfiakkal ) rászántam magam arra - a barátnőm szerint perverz dologra - hogy nálam húsz évvel fiatalabb férfival találkozzak. Ő biztos abban, hogy anyakomplexusosak ezek a fiatalok. Egyáltalán nem így éreztem, bár volt ilyen jelentkező is, őt elhajtottam.
Bővebben írtam első blogomban erről, mivel azóta nem változott a véleményem, nem ismétlem meg. 

Néha úgy érzem, korban hozzám illőt kellene keresnem, talán lenne esélyem valamiféle konvencionális kapcsolatra. Minden próbálkozás kudarcba fulladt. Vagy randiig sem jutottunk, vagy ne is beszéljünk róla.

Az ifjakkal odakint nem nagyon van lehetőség. 
Gondolom  ők sem mernek egy idősebb nőnél bepróbálkozni, hacsak nincs a homlokunkra írva, hogy ...
Hát nincs.
Mindannyian láttunk már olyat, amikor a "hölgy" méltóságon aluli, feltűnő öltözetével, affektálással hívta fel a figyelmet arra, hogy mi is hiányzik neki.
Ettől távol állunk. Mondom többes számban, mert vannak hozzám hasonló, fiatal férfiakat kedvelő 50 körüli nők szép számmal. Minek is nevezzem magunkat? Vagyunk, és jól fogadjuk a közeledést. No nem a "gyere és élvezd ifjú kőkemény farkamat, ráhúzlak", vagy "úgy megduglak, hogy sikítozni fogsz" féle hormontúltengéses kanos csődörökét. Az ilyen fantáziadús egóbajnokok  tévúton járnak.

Miért hiszi a többség, hogy ránk untak, hogy eldobtak? Az eszükbe sem jut, hogy mi untunk meg valamit, ami már nem volt elég. Miért gondolják, hogy a korosztályunk kispadon kókad és kitárulkozó harmatos hajlattal várja ,  hogy karbantartás céljából beolajozni bennünket. El sem hinnék, hogy nem kell parlagon hervadoznunk, hanem a bőség zavarával küszködve válogathatunk a ígéretesebbnél ígéretesebb ifjú, kőkemény, harcra kész titánok közül. 
Az, hogy gyakran itt táborozunk az erón mégis, nem feltétlenül azért, hogy:  " gyere és tégy magadévá, akárki ifjú hercegem", hanem esetleg próbálunk mazsolázni a számunkra érdekes "aspiránsok" közül, ami nagyon nehéz és időigényes feladat,  és felettébb szórakoztató. 

Fiatal lányok mesélték, hogy az ifjak anekdotáznak a "megcsinált" "MILF-ekről, akik azt hiszik, hogy versenyezhetnek velük. Nem, nem hisszük, nem is az a cél. Biztosan olyan is van, aki így próbálja elhitetni a környezetével (önmagával), hogy még mindig bombázó. Erre semmi szükség. Például ha szembejössz velem az utcán, annak látsz, aki vagyok. Normális nő.  Amikor egy jóvágású ifjút látok, nem feltűnően bámulom, hanem úgy, mintha nem is létezne, valami más felé fókuszálva szemlélem meg. Nem csorgatom a nyálam, nem kívánom meg,  de elgondolkodom, vajon ő is hasonló-e, vagy sem. 
Időnként háborgó hormonjaimat nem tetováltam a homlokomra. Uralkodom rajtuk. Csak akkor hagyom elszabadulni őket, ha pont erre van szükség, de engedem, hogy azt hozza ki belőlem a férfi, ami mindkettőnket felpörget. 
Barátnőm szerint beteg vagyok.  

Nem rivalizálok a hozzám hasonló korú nőkkel.  Azt gondolom hogy, a férfiak el tudják dönteni, hogy mit akarnak, és ha elégedettek a partnerükkel, nem kezdenek mással. A fiataloknak sem kell tartani tőlünk, mert szerelmet úgyis náluk keresnek/találnak  majd, családot sem velünk alapítanak, amikor eljön az ideje. Velünk maximum egy korrekt szenvedélyes szeretői kapcsolatról lehet szó, amiből a fiatal lány profitál majd, mert nem egy tapasztalatlan ifjút kap, hanem egy magabiztos férfit, aki képes minden területen helytállni.
Ha túl vagyunk pár csalódáson, nincsenek illúzióink a szerelmet illetően, megelégszünk a szenvedéllyel, akkor igen balga módon felpörget az ifjú, szép, izmos férfitest, a vágytól duzzadó vastag, gyöngyöző fallosz, feltéve, ha a tulajdonosa csodás szerető, figyelmes, és azokra az alkalmakra feledteti velünk a nagy korkülönbséget. Az ilyen fiatalember igazi partnerként mindent megtesz azért, hogy előidézője, tanúja lehessen a láncorgazmusnak, csordogáló spriccelő, közös élvezeteknek.  Mégis bennem él az első, a szerelem, az együtt töltött éjszakák, az érintések, az a bizsergés, pedig akkor még sokszor orgazmusom sem volt, és nem is tudtam, hogy van G pontom.
Akkor még feszélyezett telt alakom, átlagnál nagyobb mellbőségem, mert sokan, akiket a sors szerencsés, arányos, ideális  alkattal, jó génekkel áldott meg, el sem tudják képzelni, hogy a teltebb, netalán duci, kövér nőket is szerethetik, élvezhetik a férfiak, és gyakran tesznek minket gúny tárgyává. Pedig mégis.  Olyan is volt, hogy valaki azért alázott meg,  nagyobb nyilvánosság előtt alkatomra fókuszálva, mert pár nappal azelőtt elutasítottam a közeledését. Ami furcsa, általánosban középszerűnek és csúnyának éreztem magam, a középiskolában pedig már valamiért szép is lehettem és okos is. De ez sem javított téves önértékelésemen. A végletekben kerestem menekülést. Bezzeg pasikkal, bezzeg megmutattam, azt kapok meg, akit akarok, akire a többiek vágynak, de ez csak látszat volt. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, talán utolsóként vesztettem el a szüzességemet az osztályban, férjhez sem mentem korán.
Ezek a dolgok, és az iskolai megbélyegzés járult hozzá sorozatos rossz döntéseimhez a párválasztásban. Akit szerettem többnyire elmartam, félve a kudarctól. Azután egy bezzegférj oldalán, hosszú időre normalizálódott az életem.

Akkor  kezdtem el valami másra vágyni, amikor  egy régi-új szerelem megkísértett. Éveken át vívódtam, de mire lerendeztem soraimat, már őt nem akartam. Álltam, néztem ki a fejemből, és azt hittem vége, így ötvenhez közel, már esélyem sincs semmire. Regisztráltam egy másik partnerkeresőn, ahol egy héten belül megtaláltam az első szeretőmet. Egy évig tartott, és mivel az új keresők naivitásával, teljesen őszintén indultam, későn esett le, hogy egy kiégett, egy évtizede minden oldalon csajozó aranyifjú ikszedik játékszere voltam. Nem bántom, mert tőle is tanultam. 
Egy időre lemondtam a netes partnerkeresésről, és csupán beszélgettem. Új feladatokat fogalmaztam meg. Mivel érdekelt a pszichológiai háttere ennek az egész jelenségnek, továbbra is jelen voltam még két oldalon.
Nem telt el egy hónap és az Eropolison töltöttem minden szabad percemet, élvezve az értelmes , kedves, humoros ifjak társaságát.

Azzal a céllal regisztráltam, hogy néhány cikket írjak az ilyen oldalakról, de ez azóta is odázódik, mert felfedeztem itt rejlő lehetőségeket.  Amikor megkérdezik tőlem, miért vagyok itt, azt felelem, azért, mert itt ismertem meg azokat a férfiakat, akiktől megkaptam azt, ami hiányzott az életemből, amihez fiatalkoromban nem volt elég bátorságom, ami eddig csupán izgalmas olvasmány volt a számomra. 
Amióta itt vagyok mindig akad olyan férfi, aki hormonjaink ütköztetésével  karban/tart,  mosolyt varázsolva arcomra.

45 hozzászólás |

Opció
#4 (2017-07-04 22:59:58)

Sokan kérdezik miért? 
Hát ezért.

(Részlet egy régebbi csetből.)


"Unom már, a  minden férfit meghódítani vágyó,  exhibicionista   nagymamakorú hölgyeket.  Beteg állat  vagyok, mert gerjedek rájuk, de itt mindnek van partnere, és boldog , csak barátkozni járnak ide.
Kérdezem, milyen az a nő, akinek 40 felett , nincsenek barátai és egy szexoldalon akarja magát virtuálisan mutogatni,  simogattatni,  beszélgetni, de nem találkozni, mert nem keresnek, akkor meg minek áll szóba velem,  minek küld képeket, , de dicsérnem kell , hogy milyen fiatal , meg szexi. Aztán elküld a fenébe, hogy helyes is vagyok, meg minden, de túl fiatal. Annyi tisztesség nincs benne, hogy az elején kirúgjon  mert azt élvezi, hogy egy fiatal csődör rágerjed. 

- Látom, téged alaposan felhúztak, mondjuk, ha boldog vagyok, ritkábban nézek fel ide és nem is ismerkedek, kivétel, ha olyat valakit találok, aki megérint és potenciális leendő partnert látok benne.  És nem mondta az elején, hogy nem akar fiatalt?

"Te is azt mondtad még tavaly. Ő is , mégis  elküldte a képeit, cseteltünk, beszélgettünk. Amikor mondtam találkozzunk, akkor jött azzal, hogy korban hozzáillő férfit keres.  
Nem ő az első , aki szívat hetekig, aztán  kirúg. Minek rabolják az időmet. Elmondtam nekik is, hogy nem sok van.

- Most erre mit mondjak,  nekem  bejöttél volna akkor is, de még nem volt bátorságom ilyen fiatalhoz. 

"De megváltoztál. :-), Akkor végre találkozol velem?

- Igen, de most van valakim, így max várakozólistára tehetlek :D

" Namost megnyugodtam :D Teis olyan vagy, mint a többiek :(
Minek vagy mégis itt, ha nem keresel?

- De keresek, gyűjtöm a potenciális leendő partnereimet, elvégre ekkora korkülönbséggel, nem lesz "holtodiglan" kapcsolatom egyikkel sem. Ezt meg is mondom.
Tudod, ifjúság :D,  minden lieson után, úgy jövök el, kielégülten, boldogan, hogy nincs legközelebb, hogy vége. Soha nem keresem, kivárom, hogy ő hívjon. Van egy megállapodásunk. Addig tart, ameddig, valamelyikünk nem talál korosztályos partnert.  Nekem erre esélyem sincs, ők többnyire a fiatal csajokra buknak. 
Érted már?

"Ja kapis , Akkor időnként felbukkanok, hátha lelécelt a srácod :D és  esélyt kapok , dee ez valami izzéé..

- Pedig, volt már aki tetszett, és türelmes volt, közben neki is volt valakije. Mindig rámírt, ha vége lett a kapcsolatának, és egyszer pont jókor, mert nekem is akkor égett ki az enyém.

'Hát jó, ez is valami. :D Legalább nem rúgtál tökön, max megmarkoltad :P

15 hozzászólás |

Defekt, vagy perverzió, avagy csupán emberi?
#2 (2017-04-09 08:58:09)

Néhány gondolat blogok kapcsán, avagy miért   "Kabaré polis" ?  

Defekt, vagy perverzió, avagy csupán emberi? Döntse el mindenki saját értékrendje alapján, minek nevezi ezt a jelenséget.  

Folytatnám az előző gondolataimat, kiegészítve az elmúlt év tapasztalataival.

Egy éve, már, hogy sok beszélgetés után (nőkkel, fiatal férfiakkal) rászántam magam erre a barátnőm szerint perverz dologra. Merthogy tuti anyakomplexusosak a fiatalok.  
Egyáltalán nem így éreztem. Bár volt ilyen jelentkező is, őt elhajtottam. 

Bővebben írtam első blogomban erről, azóta semmi nem változott, bár néha úgy éreztem, korban hozzám illőt kellene keresnem. Talán lenne esélyem valamiféle konvencionális kapcsolatra. Minden próbálkozás kudarcba fulladt. Vagy randiig sem jutottunk, vagy ne is beszéljünk róla.

Az ifjakkal odakint nem nagyon van lehetőség. 
Gondolom nem mernek ők sem egy idősebb nőnél bepróbálkozni, hacsak nincs a homlokunkra írva, hogy ... Hát nincs. Mindannyian láttunk már olyan viselkedést, amikor  a hölgy méltóságon aluli,  feltűnő öltözetével, viselkedésével hívta fel a figyelmet, arra, hogy mi is hiányzik neki.
Ettől távol állunk. Mondom többes számban, mert vannak hozzám hasonló, fiatalabbat kedvelők. Minek is nevezzem magunkat?  Vagyunk, és jól fogadjuk a közeledést. No nem  a  "gyere és élvezd ifjú kőkemény farkamat, "ráhúzlak", Vagy "Úgy megduglak, hogy sikítozni fogsz...
Olvastam egy blogban, egy levélről, "kopp, kopp, megbaszhatlak?" Hát az efajta fantáziadús egóbajnokok valahogy tévúton járnak.
Miért hiszi a többség, hogy ránk untak, hogy eldobtak? Az eszükbe sem jut, hogy mi untunk meg valamit, ami már nem volt elég.  Miért gondolják, hogy a korosztályunk kispadon, kókad és kitárulkozó harmatos hajlattal várja , hogy kegyeskedjenek, karbantartás céljából beolajozni bennünket. El sem hinné, hogy nem nekünk kell parlagon hervadoznunk, hanem a bőség zavarával küszködve válogathatunk a ígéretesebbnél, ígéretesebb ifjú kőkemény, harcra kész titánok közül.  
Az, hogy gyakran itt vagyunk mégis, nem feltétlen " a mindenáron gyere és tégy magadévá, akárki ifjú hercegem " hanem esetleg  próbálunk mazsolázni, a számunkra ígéretes "aspiránsok közül, ami nagyon nehéz és időigényes feladat :D és felettébb szórakoztató. 

Fiatal lányok mesélték, hogy az ifjak, anekdotáznak a "megcsinált" "MILF-ekről, akik azt hiszik versenyezhetnek. Nem, nem hisszük, nem is az a cél. Biztosan olyan is van, aki így próbálja elhitetni a környezetével (önmagával), hogy még mindig bombázó. Erre semmi szükség. Például ha szembejössz velem az utcán, annak látsz aki vagyok. Normális nő. Időnként háborgó hormonjaim, nincsenek a homlokomra tetoválva. Uralkodom rajtuk. Csak akkor hagyom elszabadulni őket, ha pont erre van szükség :-)
Amikor egy jóvágású, ifjút látok, nem feltűnően bámulom, mintha nem is létezne szemlélem meg ,valami más felé fókuszálva. Nem kívánom meg :-) tévedés, de elgondolkodom, vajon, ő is hasonló, vagy sem. 
Említett barátnőm szerint beteg vagyok. Tényleg? 

Nincs verseny, sem a hozzám hasonló nőkkel, sem pedig a fiatalokkal.  Mivel, azt gondolom, a férfiak el tudják dönteni mit akarnak, ha elégedettek, a partnerükkel, nem kezdenek mással. A fiataloknak sem kell tartani, szerelmet, családot úgyis náluk keresnek majd.  A mi esetünkben jó esetben  valamilyen szenvedély,  maximum, egy korrekt szeretői kapcsolatról  lehet szó.  

Apropó verseny. 
Megoszlik a vélemény kell-e számszerűsíteni, mérni akár a szexet, akár mást. 
Én sem szerettem, de valahogy a többség vizuális és számokból, valamilyen képet alkot. 

Nem vagyunk egyformák, hogy  heti/havi/napi 1,2,3
aktusra van szükségünk, azt részben a genetika, részben a tapasztalat dönti el. A többséget hajtják a hormonok ifjú koruktól. El lehet fojtani. A vágy az megvan, csak a konvenciók (előítéletek, vallás) gátolják például a nőket, a teljes odaadást kevesen merik megélni, mert "mit gondol majd a fiú", vagy félnek a csalódástól. Vagy ügyetlen a partnerük. Idővel csökken, vagy elmúlik a szexuális étvágy és valami mássá alakul. Munkamánia, elhízás, kényszeres tevékenységek.
Mivel az emberi testnek szüksége van kielégülésre, és nem csak szaporodás céljából, így jobb, ha  a nők megtanulják igazáén élvezni. A természet a férfit arra kódolta, hogy mindig "álljon" készen, a nőt pedig, hogy csupán a peteérés időszakában legyen fogékony , érzékeny az aktusra. Logikus. De tanulható. Ha a fiatal lányok is megtanulnák, nem lenne szükségük az ifjaknak ránk :D . Nehéz kérdés ,  a férfiak fiatalon tapasztalatlanok. Az ifjú nem tudja mi a jó a lánynak és esetlen, nem okoz úgy örömet, a lány is gátlásosabb, nem oldódik fel, akkor a szex nem élvezetes, hanem esetleg fájdalmas, kellemetlen lehet. Ami elveszi a kedvet. 
Miért fontos a méret. Egy nagyobb mérettel rendelkező férfinak óvatosabbnak kell lennie, de a kis méret is okozhat fájdalmat, ha nem elég nedves a lány/hölgy.
Viszont ha a férfi megfelelő  izgalmi állapotba hozza a nőt, nincs gond.

Ki hogyan és hogyan és hányszor élvez nagy a skála .

A nők egy része egy orgazmussal beéri, kielégül.
Vannak , akik láncban, vannak, akik csordogálva, vannak, akik folyva, spriccelve élveznek .  És vannak , akik mindegyikre képesek. Partnerfüggő is lehet.  
A férfiak közt is hasonló, van aki egyszer, van aki 2,3,4,5 vagy többször, van aki órákig kőkemény és élvezi, van aki keményedik, lanyhul, és újra, elélvezés nélkül, de élvezi, és az aktus végén ejakulál, együtt a nővel, vagy utána .
Vannak a kétpercesek, akik max annyiban érdekesek, hogy átok ha egy lány velük kerül kapcsolatba először. Itt nem arról beszélek, ha első alkalommal két perc, az klassz, ha van folytatás.

Miért fontosak ezek a számok?

Szerintem tanítani kellene , (nem pornószinten) hogy nem vagyunk egyformák. de a szexualitás tanulható, finomítható. Vannak kisebb és nagyobb étvágyú nők, is férfiak is. 
Nem mindegy kik találkoznak.  Ha nagy a különbség egy pár esetén az egész életben problémát okoz. Vagy megcsalás, vagy elfojtás, vagy váláshoz vezet. Betegségek forrása mind.  
Nem sport és nem verseny, de valljuk be jó érzés, ha önnön rekordunkat is döntögetjük. A férfiak nagy része meg kifejezetten büszke. 
Akit kisebb mérettel, libidóval áldott meg a sors, általában kompenzálja, kimagasló eredményekkel, kifinomult szexualitással,  pénzzel, alkohollal, droggal, stb... 
A telhetetlenebb, nagy mérettel rendelkezőket pedig önbizalmuk, sikereik hajtják szintén hasonló irányokba. Nincs recept. Egy lenne a jó megtalálni a hozzánk passzoló partnert. Sajnos, gyakran későn derül ki nem is illünk össze.
(Erről is írtam előző bejegyzésemben)

A lényeg, sok nő nem élvez el, felizgul, euforikus állapotba kerül, de az aktus során képtelen az orgazmusra Sokszor partnerfüggő. Van aki csak három gyermek szülése ,30 -40 éves kora után képes. Amikor már nem kell félni terhességtől, már nem fél, attól, hogy "szajhának nézik " (ilyen is van), ha adja önmagát már kezdenek leszakadni a gyerekek, akkor élvezi igazén a szexet. Akkor érez rá az izére  és pörög fel. 
Ez vezethet váláshoz, de egymás újra felfedezéséhez is.
A segédeszközök bátor használata, pedig nagyban segít.
Ha a válás a vége, új partnerre lesz szükség és itt derül ki, hogy a többször szült nőknél igenis fontos lehet a méret. 
Sokkal több nő lenne képes sorozat orgazmusra, folyni, spriccelni, ha tudná, hogy anatómiailag lehetséges. 
A csiklós orgazmus a leggyakoribb, de a hüvelyivel kombinált isteni és itt fontos a méret . Persze ujjazással is elérhető, tehát a kisebb mérettel rendelkezők is okozhatnak nagyobb gyönyöröket.  A szerelemben nem fontos, mert egy pillantástól is olyan izgalmi állapotba kerülhetünk, hogy az orgazmus garantált, kis vagy nagy szerszám, mindegy.
De ha túl vagyunk pár csalódáson, és nincsenek illúzióink a szerelmet illetően és megelégszünk a szenvedéllyel, akkor igen balga módon,  felpörget a szép izmos férfitest, az vágytól  duzzadó 5-6 centi vastag, gyöngyöző fallosz  . Feltéve, ha a tulajdonosa csodás szerető, figyelmes és azokra az alkalmakra feledteti velünk, a nagy korkülönbséget , igazi partnerként mindent megtesz azért, hogy tanúja, előidézője lehessen a láncorgazmusnak, csordogáló spriccelő, közös élvezeteknek.

Ez a fajta élvezet, semmiképpen nem versenyeztethető, 
Ma is bennem él az első, a szerelem, az együtt töltött éjszakák, amikor még nem is tudtam, hogy van G pontom.
Az egyszeri hosszú kielégítő orgazmus nem értéktelenebb, csak más. 
Ahogy tudomásul vesszük és együtt élünk azzal, hogy vannak az életben szebbek, jobbak sikeresebbek, mégis megelégszünk a saját életünkkel.

Már elkezdem írni ezt a bejegyzést, amikor olvastam pandora  nagyon jó cikkét a versenyről,   nem  vettem magamra, hiszen lehet, nem is olvasta a csupán játéknak szánt a leg...leg fórum hozzászólásomat.  
A blogbejegyzés érthető, ebből a megközelítésből nagyon sok igazság van benne. Mindig szívesen olvasom összeszedett, tanulságos gondolatait és még ha nem mindenben vagyunk egy véleményen , megértem és rávilágít sok mindenre, amit nem láttam :)

Ezért IS  "Kabaré polis", idézhetnék sogun blogjából, de az egészet kellene, inkább olvassa, aki még nem tette.

No meg azért, ami  hiányzott az életemből, ami  csupán izgalmas olvasmány volt a számomra. Amióta itt vagyok mindig akad aki hormonjaink ütköztetésével tartja karban  hervadozó bájaimat ,   mosolyt varázsolva arcomra :-)

7 hozzászólás |

Középkorú nő (jóval) fiatalabb férfi
#1 (2016-07-09 13:20:37)

A téma lerágott csont is lehet, de sok az újszülött, mindkét oldalon.
Nemrég még én is az voltam.  :-)  

Érdekelne mások véleménye, elsősorban azoké, akik megélték, vagy akik vágynak rá. 

Mindig volt ilyen, ha a világirodalmat nézzük, akkor mindannyian olvashattunk már erről a jelenségről. 

Nem anyakomplexus. Messze nem. 

Fiatalon, sokszor meggondolatlanul választunk párt, jönnek a gyerekek és mindkét félre nehezedő nyomás alatt változik az ember. A férfi és a nő is. 

A nő többnyire minden idejét, gondolatát a gyermeknek szenteli, szexuális igénye azért csökken, mert részben a hormonok, részben a felesleges túlféltés, túlnevelés, túlszeretés hibájába lép. Pedig ha egészségesen kezeljük és megtartjuk a határokat, időt szakítunk magunkra és társunkra, akkor nem érzi magát a férfi elhanyagolva.  Van egy másik tényező is. Gyakran a nő addig csinibaba , addig kívánatos szexdémon, ameddig megszerzi a férfit, utódokat szül (Tisztelet a kivételnek) . Ezután kevesebb időt fordítanak az ápoltságra, a személyi higiénia alapvető betartására.  Persze a látszatot sokan fenntartják , az utcára csinosan lépnek, de otthon jöhet a kényelmesebb kevésbé vonzó öltözék. A férj pedig ezt látja, ha hazaér. A munkahelyén csinos, friss asszonyka otthon elhanyagolt. (Persze ez fordítva is így van sokszor) A  férj reggel frissen mosva vasalva elindul, hazaér fáradtan,  lerúgja az eleganciát, sört bont és jöhet a TV, net, stb. 
Innentől már a konvenciókon alapuló társadalmi elvárásoknak, ismerősöknek, rokonoknak megfelelés irányít, valamint a butító reklámok szappanoperák  és a többi. A férfi próbál megteremteni mindent. Közben a szexuális étvágy nem csökken (egy ideig). Ha szerencséje van a feleség valahogyan kötélnek áll, esetleg néha még élvezi is.  Havonta kiesik egy hét kb, a többi alatt fáradtságra, kimerültségre hivatkozva hárítják a házastársi kötelesség teljesítését.
Mert vallom, hogy az.  Kötelesség éppúgy, mint jog a jó szex, a kielégülés (kielégítés), mindkét fél részéről.
Joga van a férjnek, ahhoz, hogy otthon kapja meg. A feleségnek is.   Hogyan várjam el egy férfitől az aszketizmust, ha hetek telnek el szex nélkül. Természetellenes. Szerintem.

Nőnek a gyerekek, frusztráltakká válnak a szülők, ha nem megy minden elég jól. Ha meg jól megy , akkor az a baj.
Mindig van ok , de azt hiszem kettőn áll, vagy bukik minden. 
Ki kezdte az elhanyagolást és miért? Már senki nem emlékszik. 
Ezét sok férfi itt keres szexpartnert. Nők is , bár kevesebben.

Egyrészük persze, nem meri bevállalni, csak izgalmas ismerkedni, képet cserélni, hergelni, azután eltűnik, vagy nem jelenik meg a randin. 

A másik csoport, a családalapítás előtt álló, ifjú potens :-) férfiaknak pedig elegük van a sok fiatal nyafka, anyagias, gyermeket akaró , potenciális feleségből, akik néha csak megjátsszák magukat egy "jó parti reményében. Ezek az ifjak, még nem szeretnének elköteleződni, de szexre  vágynak. Nincs kedvük udvarolgatni, csupán jól szeretnék érezni magukat és adni is, kapni is. Ami érthető. 
A hasonlóan vannak fiatal nők is aki szeretnék megélni vágyaikat, de férjnek már egy jól szituált, egzisztenciával rendelkezőt keresnek, :-)  Bár ők kevesebben vannak. 

Mindkét férfi tábor számára vonzó, az idősebb nő, aki már túl van a családalapításon, gyermekei felnőttek, egzisztenciája mellett, megengedheti magának, hogy ápolt, kívánatos legyen.
Nem kell félni a terhességtől, tapasztalatból tudják, "nincs is holtodiglan". Sokan rájöttek arra, hogy valamit elmulasztottak fiatalabb korukban, vagy mert féltek, vagy mert mint írtam korán szültek. Ez a felismerés no meg a jótékony természet vágyakat fakaszt, amelyeket bátran vállalnak is, hiszen már nem akarnak férjhez menni, egy, vagy több rosszul végződő házasság, kapcsolat után.
Csupán szeretnék jól érezni magukat, képesek egy fiatalabb férfi mohó vágyait kielégíteni, de nem várják el cserébe, hogy éjjel -nappal udvaroljanak, csupán korrekt együttlétekre vágynak. Szenvedéllyel, szeretettel is lehet. Sőt , csak így érdemes. A férfi, pedig szereti ezt a függetlenséget. Jön, élvezi, amit ad és amit kap. Éli az életét, és időnként újra meg újra találkoznak. Vigyázni kell , az érzelmeket kordában tartani, mert valaki sérülhet, ha többet kezd várni, érezni, mint ami. 

Itt most nem volt szó azokról, akik kihasználnának egy magányos nőt, vagy pénzes férfit keresnek, bár, akit lehet, aki elhiszi, hogy nem a pénzéért, az :-) megérdemli. Azokról sem, szóltam, akik álmodozva keresik a nagy Őt, Őszintén kívánom, hogy megtalálják. 
Itt nem erről van szó. 

Tehát, csak bátran hölgyeim, igenis létezik ilyen és tartson ameddig tart, megéri. 
Ha nem telepszünk a férfire, nem kérdezünk olyat, amit nem szeretnénk hallani sok örömünk lehet benne.
Ne felejtsük, a fiatalembernek saját korosztályából is van társasága, előbb utóbb összegabalyodhat valakivel. Sokan képtelenek ebben a korban a monogámiára, no meg "még fel kell falni a világot" :-) Nem baj! Ha helyén kezeljük. Sokkal kiegyensúlyozottabban mosolygósabban élhetjük életünket.  
  Ha nem hívogatjuk, írogatunk rá percenként, ha kivárjuk, jönni fog, hiszen nyomot hagytunk benne. Neki sem könnyű feldolgozni, hogy idősebb nőtől kapja meg azt, amire vágyik. 

"Játszani tudni kell az élet színpadán" című közhely, igaz, :-)  Örüljünk minden együtt töltött percnek.  S ha úgy dönt valaki, elég, már másra vágyik, akkor mosollyal az arcunkon engedjük el,  hiszen kaptunk valamit, talán adhattunk is és ezek az emlékek megmaradnak nekünk.  

29 hozzászólás |

[1-13]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.